A WHO (1974) definíciója szerint a szexuális egészség a szexualitás olyan megközelítését jelenti, amely pontos ismereteken, személyes tudatosságon és önelfogadáson alapul, az egyén viselkedése, értékei és érzelmei kongruensek és integrálódnak a szélesebb személyiségstruktúrájába.
A szexuális egészség tehát magában foglalja azt a képességet, hogy az egyén intim kapcsolatba lépjen a partnerével, képes legyen explicit módon megfogalmazni a szexuális igényeit és vágyait, szexuálisan működőképes legyen (szexuális vágy jelenléte, arousal megjelenése és szexuális kiteljesedés megélése), szándékosan és felelősségteljesen cselekedjen, és megfelelő szexuális határokat állítson fel (Rosser, és munkatársai, 1995).
Az egészséges szexualitáshoz hozzá tartozik az önbecsülés, a személyes vonzerő és kompetencia érzése.
Része továbbá a szexuális diszfunkciótól, a nemi úton terjedő betegségektől, valamint a szexuális erőszaktól és kényszertől való mentesség - ezen kívül szociális kontextusban is értelmezhető - jelenti az egyéni különbségek és sokféleség iránti tiszteletet és megbecsülést, valamint a szexuális kultúrákhoz való tartozás érzését is. (Robinson et al., 2002).
Amennyiben ezek a feltételek megvalósulnak, akkor beszélhetünk szexuális jóllétről,
ami az egészség mellett utal a szexuális élettel való elégedettségre is. A szexuális wellbeing az életminőség része és a pozitív személyiségfejlődés egy fontos alapja is – egy másik emberre, a testi megnyilvánulásaira, személyiségére való odafigyelés formálja az érzelmi intelligenciát és a szociális készségeket (Pikó, 2013).
Mégis keveset beszélünk róla, valójában csak akkor foglalkozunk vele, ha már valami baj van... A következő posztban bemutatom a szexuális egészség egy pozitív hozzáálláson alapuló modelljét - remélem, hogy te is egyetértesz majd velem abban, hogy a szeretettel való magunk felé fordulás mennyivel kifizetődőbb, mint az, hogy mindig a problémát keressük és veszzük észre.
Köszönöm, hogy elolvastad!
Felhasznált irodalom
Pikó B. (2013). A szexedukáció kihívásai a XXI. században: Fókuszban a szexuális egészség és jóllét. Egészségfejlesztés, 54(4), 1–6.
Robinson, B. `B. E. (2002). The Sexual Health Model: Application of a sexological approach to HIV prevention. Health Education Research, 17(1), 43–57. https://doi.org/10.1093/her/17.1.43
Rosser, B. R. S., Dwyer, S. M., Coleman, E., Miner, M., Metz, M., Robinson, B. E., Bockting, W. O. (1995). Using Sexually Explicit Material in Adult Sex Education: An Eighteen Year Comparative Analysis. Journal of Sex Education and Therapy, 21(2), 117–128. https://doi.org/10.1080/01614576.1995.11074142
World Health Organization & Meeting on Education and Treatment in Human Sexuality (1974 : Geneva). (1975). Education and treatment in human sexuality : the training of health professionals, report of a WHO meeting [held in Geneva from 6 to 12 February 1974]. World Health Organization. https://apps.who.int/iris/handle/10665/38247
Comments